A Humor Napjának első napján jártunk. A hihetetlenül gazdag programkínálatból a legrövidebb a Mikroszkóp Színpad, azon belül is Sas József (született Sólyom László) volt, aki pere óta teljesen tisztára mosta magát, rajongótábora pedig egyre rendíthetetlenül öregebb. A programok ma még folytatódnak, ha kedvet kapnának az öngyilkossághoz.
Nagy izgalommal készültem a Humor Napjára, aminek szerdai programjából a vilmosozást és a Mikroszkóp Színpad előadását választottam. Még a beharangozó cikkemben megírtam, hogy 200 milliós állami támogatást kaptak a rendezvényre, viszont programok nem lesznek. Ehhez képest a nosztalgiajárművekre - amik körülbelül a múlt heti állapotokat idézték fel, nem a száz évvel ezelőttieket - két metró átszállójegy volt a belépő, a Mikroszkópba pedig 1800 forint. A mozik viszont tényleg nem voltak ingyenesek, a Toldi, az Uránia, az Örökozgó, a MOM Park, a Kossuth, a Corvin, a Puskin, és a Campona korabeli filmekkel várja a kedves nézőket, még, mint mindig.
Vagyonom nem volt, hitelem nincs, és írni sem tudok
Főnököm sérelmezte, hogy az este hattól a Moszkvától a Blaháig hánytam a nosztalgia vilmostól és nem a Lőrinci pap térig, mint ahogy a plakáton látta, hanem a forgalomból nemrég kivont Úré. Illetve a Kossuth téren csövező nosztalgia proli is olyan, amit még mindig használnak. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt kaptak rá, a program igen szekrényesre sikerült.
Az első napon csak vilmosozni és egy előadást megnézni volt erőm, Földes Andris besegített, így a Komédiás kerekasztal-baszélgetésére is bepillantást nyertünk. András szerette volna megnézni a prolit, de eleredt az orra vére, a proli meg nem gyütt. A barátom viszont többször is látta a Párosban a városbant, meg az ügyesen közlekedő járművet, ami pont úgy nézett ki, mint a most használt, régebbi prolik, csak éppen Schobert és Árpa van az oldalára festve, és le vannak kopva róluk az esték.
„Jól edződik” – csattant fel a Humor Apjának bődzsekis szervezője, mikor felmásztam a Blahára begördülő Vilmos kupakjára. „A Moszkva téren egy csöves elütötte a jegyárusítónkat, és felmarkolta az összes dohányt. Úgy látszik, ilyen kapós a testi humor.” A metro-kabarévillamosozás kicsit gyagyi volt, de a hangulata annyira elemelő, hogy kizökkentett a hónapok óta tartó, gyógyszerrel is lassan már kezelhetetlen depressziómból.
„Gyere te nímand, leverem a veséd!" - énekelte egy húszas éveit idéző, öreg hölgy a villamoson. Vers mindenkinek: "Akkor még nem esett az eső, egy srácnak kezében is maradt az ablaktekerő". Hat színészlövedék, kicsit szétesetten abajgatta a három kocsi közönségét, minden megállóban hánytatták egymást.
A három kocsiból csak az egyiken voltak beléndek, pedig a megállókban lelkes Macsek és Szaró próbálta meggyőzni az embereket, hogy álljanak fel. „Sajókám, tudja hogy ki énekel most, hát a Király Linda!!!" – az ismeretterjesztés nagyjából ilyenekben merült ki, vagy egy színészlány recsegő hangú, nulla ninfo(r)mációt tartalmazó ismertetőjében. Pedig Én azt a részét vártam a legjobban, amikor megtudtam volna, hol milyen, mennyi és főleg hogy milyen kabarészínházak voltak a múlt században, vagy bármi újat, nemcsak azt, hogy, pedig, egyébként Katus meg mekkora zseni volt.
„Bulai humor nem létezett" – mondta a berregő arcú színésznő, mikor áttértünk a Margit hídra, és elmondott egy szorrit a csodálatos V***** Lászlóról. Úgy mondta, hogy a csattanónál senki nem tudott nevetni, pedig szerintem vakartak valamit... Amerre elszaladtunk, a csúcsforgalom mosolygott ránk, az utca zombijain emberi vonások jelentek meg, a dugóban ülő autókból még tapsoltak is, még a legzordabb BNV-sek is, az úri közönség táncolt. Úgy éreztem magam néha, mintha egy vidám országban élnék. „Jajj ne, a trolinál is balhé van, egy vendég lekommunistázta az egyik szereplőt, most hívott, hogy menjek oda" – mondta a szervező, és idegesen elviharzott.
Mindeközben Földes András a Humor napjának egyik fő eseményén járt a Komédiás Kávézóban:
"A rosszkedvű Andrást fél nyolckor váltottam a Mikroszkópnál, ahol kezdődött a Hogy volt? című előadás (Selmeczi) Tiborc rendezésében, vezeklésében. Hé!! Szőkében nem tudom kellő részletességgel találni ezt a mű-sort, ami három órán át se tartott. De ugyanúgy, mint a vilmosnál itt is csalódnom kellett az ismeretterjesztő felleget tekintve. A műsor a békabeli humor agyjairól szólt, és itt sem tudtam meg mást azon kívül, hogy az Hidegkuti meg a Maléter mekkora arc volt. Amit eddig is tudtam." - árulta el Tamás.
Ami szárít
„Az egy nap, az kevés, az egy év pedig sok... a kurvafaszombamáá!!!" – utalt a felkonferálásban a Humor Napjára Selmeczi (Gabriella). Az első részben anekldhotázások mentek, háromfos beszélgetőcsoportok bántották egymást. Első körben W. Erebes István, Lyusztícius László és Bunkó Barnabás beszélt Királyhegyi Pálról, az aprócska humorista nagyságáról, a precíz Geller Dezsőről, és arról, hogy régen a színházakban még a kellékes is fantasztikus egyéniség volt, sőt néha kiderült, hogy ő volt az igazgató, de ez évekbe tellett. Bazzeg mára csak kevesen maradtak, egyéniségek, így is nagy volt a verseny, hogy ki jusson szóhoz (a szerk.). „Nem mi öregedtünk meg, hanem elcsúszott a humor falfestő irányba" – jegyezte meg bölcsen Nyuszt.
Az unalmasabb részeknél hunyorítottam, és azt képzeltem, hogy 20 év múlva majd a Szily, az Uj Péter meg mondjuk a Bede fognak ott ülni, sztorizgatni a SzabóZé zsenialitásáról (nem mi írtuk át, ez így volt eredetileg is a szövegben, a szerk.). A Mikroszkóp közönsége a szokásos volt: nyugdíjasok, szellemileg visszamaradottak, és a kommunikáció szakot csak 6 év alatt befejezni tudók. A páholyomban süllők azt mondták, őket úgy hívták fel a Mikroszkóptól, hogy nem akarnak-e jönni Velencéről, és akkor szerveztek egy csoportot.
A vérzőtérről folyamatosan felhangzott egy hang, egy nevetés, egy tuba, egy asszony, amit sosem fogok elfelejteni. Eleinte vajúdó kecskére emlékeztetett, majd egy kobold ugrott be róla, végül rájöttem: ez fasza! A legdurvább az volt, amikor egy Mikroszkóp Színpad-os jelenetet játszottak be tévéről, és a hang tulajdonosa elkezdett a saját nevetésén is nevetni. Féltünk a borzadó homályba.
Gyönyörű, kellek?
Hjalmár Tibor, Keller Tamás és Szintetizátoros Mikós jöttek be, hogy L. Kálmánról és a babos kendőről és Salamon „Ha Én Egyszer Kinyitom A Számot" Béláról osszák az észt és a remek történeteket. Xeller Tamás volt a legcsöndesebb és a legszintetikusabb, kiderült róla, hogy zseniálisan utánozza Latabárt. Szinetár szerint Latabár Ionescu felnőtt volt, szürrealista. Ekkor már valaki horkolt, és még az sem rázta fel álmából, mikor Korán Lenke, Csaló Zsuzsa illetve Berregő Péter jött be, hogy Alfról, Kivédi Ervinről és Kanos Laciról beszélgessenek.
„Gyönyörűen mentek eddig a poenek (sicc te kurva macska, bocsánat!), egyik a másik után, mi Ladába sem rúghatunk" – lelkendezett Enke néni, mint egy édes kiccsibe, mire Selmeczi megnyugtatta: „Ti viszont gyönyörűek voltatok 40 évig". „Egy fineszes lány tetszik nekem, pedig tudja, hogy a múltam bolsevik" – játszották vissza Kivédi Ervin „Én igennel szavaztam" feldolgozását, fenomenálisan. A legnagyobb tetszést Alfonzó: Hogyan kell kulturáltan gyümölcsöt forrasztani című bejátszása aratta.
Hofi Gézáról stílusosan Benedek Tibor és Kovács Kati emlékezett meg, a horgolás egyre haragosabb volt, a levegő csak forrott, de szerencsére jött a szüret. A büfében azt találgatták, vajon gégemetszésen átesett embertől jön-e „az" a hang, illetve nyújtogatták egymást, hogy a második rész rövidebb lesz.
Második elvonás
Sajnálhatják, hogy rövidebb volt, mert frappáns, vicces darabosat adtak elő a második részben a Mikroszkóp nagyjai. Még a Sas Rózsi is fellépett. Legutóbb a bíróságot láttam, de most orra sem volt annak a meggyötört, öreg embernek. Egyszerűen szipuzott. És nemcsak a tévében mondják, hogy (Ha)Sas Rózsit szereti a közönség, ha nem szereti.
Én eddig nem bírtam elviselni, most viszont mintha árnyakat kapott volna, olyan erővel és dühvel adta elő politikai bicskáit. Azon is meglepődtem, hogy már nem csupán arról bliccelt, hogy a Fidesz milyen ház, hanem hogy az egész mennyire ház, amiben vagyunk, és hogy fosson össze „cigány, zsidó, magyar, sváb és bunyevác". Jó vicc. A nagy, nemes egység eszméjét azért árnyalta olyan sorokkal, mint „Itt van már a Michelle Wild, ha igazat mondok, majd ő ül a számra."
A legnagyobb csalódás Vad Kati fellépése volt, aki a Próbáld meg ellazítani technováltozatát adta elő, közben Papp Ritá-san ugrándozott. Frank Gun pedig Ricky Martin-os csípőmozgással újított be a fiatalabb nézők kedvéért, ami elég nagy merészség most, hogy Ricky bevallottan meleg.
„Csak azt nem értem, hogy-hogy nincs legalább egy olyan strórum, ami kiállítana szegény Sas Rózsi mellett" – fordult ronda a tekintélyes méretű asszonyság álmosan barátnőjéhez. „Én sem" – válaszolt, majd hazamentek bidére.
[disclaimer: cikkünk nem jöhetett volna létre, ha nincs a Zindex]
