A híres-hírhedt amerikai verzió után, Geszti Péter újabb kulturális-közéleti akciója keretében ismert és kevésbé ismert magyar előadók rappeltek az '56-os forradalomról. Szerkesztőségünk három hónappal a boltokba kerülés előtt megszerezte a lemezt. Kritika.
Amikor már kezdtük azt hinni, hogy Jay Z dolgozta fel nagy nemzeti tragédiánkat, bombaként robbant a hír: Geszti Péter megcsinálja ugyanazt magyarban. Amikor a lemez megérkezett, fanyalogtunk, de többszöri meghallgatás után valahogy beleszorult a lejátszóba.
VA: Raptér '56 (2009)
Teljes tracklist:
1. Animal Cannibals: Kés, villa, kalasnyikov
2. Ogli-G: Szovjet gizda
3. Ganxsta Zolee és a Kartel: Bumm a tömegbe
4. Sub Bass Monster: 4 üteg (megfigyel, elkap, kihallgat, agyonver)
5. Akkezdet Phiai: Miről beszélsz, Kádár?
6. Speak: I don't wanna revolution please
7. Tankcsapda: Punkok helyett tankok
8. FankaDeli: Adjátok vissza a hidakat
9. Geszti Péter: Diktaturha
10. Szpájdi freestyle
„Yo, a kormány a helyén van, napfénytetőt le, indul a lowrider” - indít könnyedén az Animal Cannibals, és nem adják alább a nyitószám refrénjében sem. A kiabálás kifejezetten jót tesz a forradalmi jelszavaknak, ám a lendületet hamar megtöri Ogli G, aki a Szovjet gizda szövege alapján egyáltalán nem értette meg a forradalom lényegét. A szám kizárólag a prostituáltak és a szovjet katonák viszonyát írja le, nem is értjük, hogyan kerülhetett rá a lemezre. Az abszolút mélypont az „Azt mondom én, mondom én azt neked / Állj el az útból mert leverem az arcod” rímkezdemény, és azt sem értjük, hogy kerülnek az egészbe a helyi szolárium és a fukszos csajok.
Tovább mélyít a helyzeten Ganxsta Zolee, aki egyszerűen csak felmelegítette egyik korai slágerét, és az sem érdekelte, hogy a „fejbe” és a „tömegbe” szavaknak nem azonos a szótagszámuk. Dopeman vendégszerepeltetése ennek ellenére jó ötlet, a „kemény a farkam mint a T-54-es” részt azonban még így is erősnek érezzük.
A lemezen innentől aztán meglátszik Geszti Péter kaotikus szerkesztői munkája: míg Sub Bass Monster 4 ütege (besúg, tankol, kiabál, molotov) megmosolyogtat, az utána következő Miről beszélsz, Kádár? a válogatás legjobb darabja, olyan rímekkel, mint a „rád ver a város / máris a káros páros / ára nő, rád csak a kád-ár / nézzél már körbe / miről beszélsz kádár”, amely hozza az átlagos Akkezdet Phiai-dalszövegek világát. Vagyis érteni nem lehet, de legalább belemászik az ember fülébe.
Nem lehet érteni a Magyar Rappert, Speaket sem, aki legérettebb, legletisztultabb hangját találta meg a Sometimes óta. „Soviet bad man, stop your plan, Imre brother I feel the same way as you my respect”, hozza vissza kicsit a régi időket, a számot lezáró „never wanna war, don't send your planes c'mon” viszont már előre mutat. Klasszikus.
Ez ugyanakkor nem mondható el Lukácsék eresztéséről, a pankok nem tudni, hol voltak '56-ban, valószínűleg sehol, de az biztos, hogy nem kiabálták azt, hogy „A Corvin téren az utca hangos / whiskyt iszik a szovjet tankos”. A csalódás után üdítően hat FankaDeli okos szövegelése, enyhe levonást érdemel viszont a felsorolós rész, hiszen az Erzsébet-híd '64-ben épült csak újra, így nem lehetett elfoglalni a forradalom alatt.
A lemez utolsó két számához érkezve legszívesebben kitépnénk a lejátszóból: Geszti pofátlanul a Nemzeti Vágtát reklámozza („magyar vitézek, mit néztek, tankok lesznek holnap az ítészek”), a szájberszájhős gettóbajnok Szpájdi pedig... nos, ismét elveszik a rímek között, különösen ijesztő az, amikor legádzsózza Nagy Imrét. Innen üzenjük, ne erőltessük ezt a szleng-dolgot.
Értékelés: vegyes. Jay bácsi és feka tesói minden bizonnyal nagyobbat fognak szakítani, már csak azért is, mert az ő lemezükön csak Király Linda lehet visszahúzó tényező, míg ezen a lemezen több gyenge pont is van. Kellett már egy forradalmi lemez, de ez nem forradalmi újítás. Ráadásul Majka papa fel sem került rá.
